„Obama azt mondja, legyen »barátságos versengés«, de mindenki tudja, hogy ha valamilyen csoda folytán Kína fejlődése és gazdasági terjeszkedése le nem fékeződik, akkor három évtizeden belül a Mennyei Birodalom lesz a világ első gazdasági hatalma. S akkorra ki tudja, mekkorára nőhet Amerika jelenleg 3000 milliárdos adóssága Kínával szemben? Ki tudja továbbá, meddig tartható fenn az a jó világ, hogy – élve a dollár kiváltságos helyzetével – Amerika mindenkinél olcsóbban jut hitelekhez. Állampapírt ad áruért, miközben a kínaiak árut állampapírért, de az adós–hitelező-viszony még akkor sem tartható fenn örökkön-örökké, ha azt a bizonyos árut ugyanolyan mennyiségben, mint Amerikában, a kínaiak sehol másutt nem tudják »lerakni«.
A legfélelmesebb az egészben az, hogy a kínai gazdasági csodát egy diktatórikus berendezkedésű politikai rendszer valósítja meg, amelyből minden hiányzik (átláthatóság, joguralom, fékek és ellensúlyok, vélemény- és sajtószabadság), ami az Egyesült Államokban szentnek számít.
A Time hírmagazin legfrissebb számában egy publicista azzal a meghökkentő közléssel állt elő, hogy »Kína jobban műveli a kapitalizmust, mint az Egyesült Államok«. Holott ebben elvileg semmi logika nincsen. Pedig van. A végsőkig centralizált, a szabad vállalkozásokat egyszerre kézben tartó és szabadon engedő kínai kormány (a »kommunista párt« álcájában) hihetetlenül komplex gazdasági-pénzügyi kérdésekben mindig képes körültekintő és racionális döntéseket hozni, miközben Obama kormánya alig tudja, mit kezdjen magával és az országgal. Példa: az a gazdaságösztönző csomag, amelyet a válság láttán Peking megvalósított, méreteiben is, hatékonyságában is összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint az amerikai. A rettenetes tömegű pénzt infrastruktúrába ruházták be, hogy ezzel is tágítsák gazdasági terjeszkedésük alapjait.”